Soha többé erőszak!

Szerző: 

Astrid Lindgren

“Körülbelül húsz éves lehettem, amikor találkoztam egy idős lelkész feleségével. Ő mesélte nekem, hogy amikor fiatal asszony volt és megszületett az első gyereke, elvetette az akkoriban teljesen bevált nevelési módszert, miszerint megverték a gyerekeket. Általában egy fáról lenyesett vesszővel ütötték a gyerekeket, ha az rosszul viselkedtek.

Olyan 4-5 éves lehetett a kisfia, amikor valami olyasmit tett, amire az anyukája azt gondolta -életében először-, hogy mégiscsak megérdemel egy kiadós verést. Úgyhogy azt mondta neki, menjen ki a ház mögé és szerezzen egy vesszőt, amivel elfenekelheti.

A kisfiú sokáig nem jött vissza. Aztán mikor végre előkerült, csupa sírás volt az arca,és azt mondta az anyjának: “Sehol nem találtam vesszőt, de itt ez a kő, ezzel megdobhatsz.

És akkor egyszer csak megértette az anyuka, hogy is néz ki ez az egész dolog a gyerek szemszögéből: ha az anyám bántani akar, teljesen mindegy, hogy hogyan vagy mivel bánt, az lehet, akár egy kő is. Az anyuka ölbe kapta a kisfiát és mindketten sírásban törtek ki. Aztán a követ felrakta egy jól látható polcra a konyhában, hogy mindig arra emlékeztesse őt: soha többé erőszak!

Azt hiszem, ezt senkinek nem szabadna elfelejtenie. Mert ha a gyerekeket erőszakkal neveljük, akkor erőszakos felnőttek válnak majd belőlük.”