Írások

Unatkozó gyerekek

Szerző: 

Unatkozó gyerekek

12 parancs, amit kerüljünk, ha nem akarjuk gyermekünket áldozattá vagy bűnözővé nevelni

Szerző: 

Nyugat.hu

 "Ne nőj fel! Ne légy önmagad!" Figyelem, ezek a parancsok ismerősek lesznek, szülőként gyakran belesünk hasonló csapdákba. - Dr. Nagy József pszichológus előadásán jegyzeteltünk. Itt megtekinthető:http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/neveles_szulo_gyerek_negativ_parancs

A legfontosabb szó a gyereknevelésben

Szerző: 

Hanula Erika

Bízzál benne, hogy a sok éjszakai virrasztásnak meg lesz az eredménye.Bízzál benne, hogy a sok együtt olvasott mese eredményeképpen a jó és a rossz mélyen beágyazódik a gyereked személyiségébe.Bízzál benne, hogy a tomboló dackorszak ellenére, mire nagyobbacska lesz a gyereked, kompromisszumképes lesz.Bízzál benne, hogy nem a kortárs barátok heccelései, hanem a családban mélyen megalapozott szabályok lesznek a mérvadóak a tinédzserkorban.Bízzál benne, hogy tudja a gyereked, ne a média által sugallt tökéletes testet akarja elérni, hanem szeresse a sajátját, mert ezt a hozzáállást tapasztalta otthon maga körül.Bízzál benne, hogy tudja a gyereked, mikor éhes és mikor nem.Bízzál benne, hogy tudja a gyereked, mikor fázik, mikor van melege.Bízzál benne, hogy lehet a gyerekednek akkor is igaza, ha más véleményen van, mint te.Bízzál benne, hogy a családban tapasztalt, ki nem mondott mintákat magáévá teszi.Bízzál benne, hogy a gyereked fejlődési üteme jó – még akkor is, ha más, mint a többieké.Bízzál benne, hogy rájön, miért érdemes tanulni.Bízzál benne, hogy minden nehéz időszaknak vége lesz egyszer.Bízzál a gyerekedben, még akkor is, ha összevesztek.Bízzál benne, hogy feltárhatod a gyereked előtt az őszinte érzelmeidet.Bízzál benne, ha a gyereked tárja fel előtted az őszinte érzelmeit.Bízzál a gyerekedben még akkor is, ha nemet mond.Bízzál a gyerekedben még akkor is, ha begubózik előtted.Bízzál benne, hogy ha igazán szüksége van rád, hozzád fog fordulni segítségért.Bízzál benne, ha a véleményedet kéri.Bízzál benne akkor is, ha nem kéri a véleményedet és a saját feje után akar menni.Bízzál a gyereked ítélőképességében.Bízzál a gyereked ízlésében.Bízzál a gyereked emberismeretében.Bízzál a gyereked alkotó energiáiban.Bízzál a gyereked tehetségében.Bízzál a gyereked egyedülálló és megismételhetetlen személyiségében.Bízzál a gyerekedben.Bízzál saját magadban.És bízz benne, hogy mindig van holnap, amikor újra próbálkozhatsz.

A magabiztos gyerek

Szerző: 

Hanula Erika

A nemzedék, amit tönkretesz a magány, az online játék és a pornó

Szerző: 

A nemzedék, amit tönkretesz a magány, az online játék és a pornó
www.valasz.hu Balla Eszter (San Francisco)

A tükör előtt (Egy kamasz monológja)

Szerző: 

Janikovszky Éva

Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék. Hiába bámulom magam a tükörben, ez napról napra csak rosszabb lesz. A legfantasztikusabb az, hogy észre sem vettem, mikor lettem ilyen pocsék. Mert tavaly még egész normális srác voltam, az tuti, arra még emlékszem. Nem is néztem én akkor sose tükörbe, csak ha véletlenül nekimentem.
De most muszáj, most folyton bámulnom kell magam, merthogy ilyen fantasztikusan pocsék lettem. Kész látványosság
Mással azért arénáznak otthon, hogy borotválkozzon rendesen, velem meg azért muriznak az öregek, hogy miért nem mosdok. Mintha azt a piszkot le lehetne mosni! De nem értik, egyszerűen nem értik, hogy nekem az a piszok a szakállam, és az nem jön le.
Tavaly is piszkos voltam, emlékszem rá, hogy piszkos voltam, de az legalább normális piszok volt, az lejött, ha megmosdottam.
És tavaly a fejem is akkora volt, amekkorának egy normális fejnek lenni kell egy normális nyakon. Az idén a nyakam megnyúlt, a fejem meg összement. Fantasztikus. Csak tudnám mitől van ez? Ha legalább a hajam göndör volna, de semmilyen. Ezt a vackot se növeszteni nem érdemes, se levágatni, mert ez nem haj, ez pókháló, ez ökörnyál. Más pontosan tudja, hogyan fésülködjön, de ezt fésülni se lehet.
Ha előrefésülöm - ronda, ha hátrafésülöm - ronda, ha elválasztom - akkor még rondább. Fantasztikus.
És a szemem! Nem arról van szó, hogy nem szép, az nem érdekel. De az, hogy még nézni sem tudok vele normálisan, az mégiscsak sok. Nem mintha rosszul látnék, prímán látok, azzal nincs baj. Hanem a nézésemmel, mert az mindenkinek az idegeire megy. Mert ha figyelek valakire, és érdekel is, amit mond, akkor az én szememben nem az érdeklődés csillog, tuti, hogy nem, mert biztos, hogy rám szólnak: “Mit bámulsz olyan hülyén?” Ezért aztán nem is szívesen nézek arra, aki beszél hozzám. Akkor persze az van, hogy: “Hozzád beszélek, fiam, nem a falnak, ne vágj olyan unatkozó képet!”
És a számmal ugyanez az ábra. Én azt se tudnám, hogy van, ha nem figyelmeztetnének rá: “Most mért húzod el a szádat? Már semmi nem tetszik?” Pedig én semmit nem csinálok vele. Egyszerűen olyan. Ferde. Tavaly még teljesen normális volt. Hát nem fantasztikus? És amikor már végre elfelejteném az egész ronda képemet, és végre nevetek, mert jó kedvem van, akkor tuti, hogy bejön a megjegyzés: “Pont úgy röhögsz, mint a fakutya!” Ettől persze mindjárt elmegy a kedvem, akkor meg az a baj. “Hogy te milyen fancsali pofákat tudsz vágni!”
Hát ilyen vagyok. Jobb rá se gondolni, de muszáj, mert más, ha más a feje ilyen pocsék, legalább különben normális.
De én sovány vagyok. Belőlem soha nem lesz izompók, soha életemben, pedig egészen normális kis srácnak indultam. Tavaly még volt rajtam izom, a karomon, a lábamon, volt vállam, meg minden. Sose néztem tükörbe, mert nem érdekelt az ügy, de tudom, tavaly volt rajtam izom, normális formám volt. Az idén meg: mint akin átment az úthenger, piszokul megnyúltam, vékony a karom, vékony a lábam, eltűnt a vállam. Hiába veszek fel két pulcsit, hogy mutassak valamit, mintha vállfán lógna.
Más, ha más ilyen piszokul sovány, legalább tud lezseren mozogni. Lezseren, mintha direkt volna ilyen sovány. De én hiába himbálom magam, hiába járok zsebre dugott kézzel, görnyedt háttal, hiába dobálom a lábam, hiába csoszogok, nincs benne semmi elegancia. Próbálhatok én akármit, rajtam már semmi sem segít.
Pocsék vagyok, fantasztikusan pocsék, nem csoda, ha a Kati rám se néz.

Az apa

Szerző: 

Bedö Imre

Az apa nem a gyermeke kezét fogja, hanem mindig két lépéssel elörébb lát, és egy lépéssel mögötte van. És mindig ott van. Bedö Imre

Az apai szeretet

Szerző: 

Férfiak klubja

Az Apai szeretet nem biztonságos. Inkább kockázatos. Mint az élet!Az Apa nem óvja meg gyermekeit az élettől, hanem állandóan a “tapasztalás körülményeit” építgeti, csiszolja. Jól teszi, ha az “élet iskoláját” biztosítja, a dolgok elsajátításának “teréről” gondoskodik. Jó ha “csak” lehetőséget ad csemetéinek! Iskolát, teret, hoz létre, amiben utódai önállóan tanulnak. Bukótérrel rendelkező versenypályát épít... És szívdobogva, de némán engedi, hogy “gyorsítsanak”… Legyőzve saját félelmeit bízik bennük, a kispadról!Az Apa nem a bukástól, hanem a végzetes hibától óvja meg csemetéjét. Nem a gyermeke kezét fogja, hanem mindig két lépéssel előrébb lát és egy lépéssel mögötte van. És mindig OTT van. Ő az alap, amire engedi, hogy a gyermeke ráépíthesse saját magát! Így lesz gyermeke több, mint Ő!Apának lenni nem könnyű. Apának lenni művészet. Apának lenni jó!  

Az érintés – a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat!

Szerző: 

Nyitott elme=Nyitott szív

Divatirányzatok, stílusok, kihívások és veszélyek

Szerző: 

Kamasz Szerviz Team

Egy gyerek üzenete szüleihez.

Szerző: 

Szabadon Ébredők blogja

Feldmár: „A legfájdalmasabb élmény a szégyen”

Szerző: 

nlcafe.hu/ CZVITKOVITS JUDIT

Figyelj és hallgass meg...

Szerző: 

Agnes Begin

Figyelj és hallgass meg
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
És te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
Hogy a problémám megoldódjon,
Bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj, és hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
Amit nekem kellene megtennem,
Csak megerősíted a gyöngeségemet és félelmemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek,
- Még ha ez az érzés számodra érthetetlen is -
Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,
És értelmet adjak az értelmetlennek.
S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,
Tanácsra nincs szükség.

Talán ezért használ sok embernek az imádság.
Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.
Csak figyel és hallgat.
A többit ránk bízza.
Tehát te is, kérlek, figyelj rám és hallgass meg.
És ha szólni akarsz, várj egy picit.
Akkor majd én is tudok rád figyelni.

Fordítsd az arcod a nap felé – avagy veszteségeink feldolgozása

Szerző: 

Felelős Szülők Iskolája:Tibenszky Moni Lisa

Ha...

Szerző: 

Dorothy Law Noite

Ha egy gyerek szidalmakban él,
Megtanulja az ítélkezést.
Ha egy gyerek haragban él,
Megtanulja a harcot.
Ha egy gyerek félelemben él,
Megtanulja a rettegést.
Ha egy gyerek szánalomban él,
Megtanulja az önsajnálatot.
Ha egy gyerek gúnyban él,
Megtanulja a szégyent.
Ha egy gyerek féltékenységben él,
Megtanulja az irigységet.

Ha egy gyerek bíztatásban él,
megtanulja az önbizalmat.
Ha egy gyerek megértésben él,
megtanulja a türelmet.
Ha egy gyerek dícséretben él,
megtanulja az önbecsülést.
Ha egy gyerek helyeslésben él,
megtanulja magát szeretni.
Ha egy gyerek elismerésben él,
megtanulja, hogy jó, ha célja van.
Ha egy gyerek önzetlenségben él,
megtanulja az önzetlenséget.
Ha egy gyerek tisztességben és őszinteségben él,
megtanulja mi az gazság és a becsület.
Ha egy gyerek biztonságban él,
megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.
Ha egy gyerek barátságban él,
megtanulja, hogy jó a világban élni.
Ha egy gyerek nyugalomban él,
megtanulja megtalálni a saját békéjét.

A te gyereked miben él?

Hatni egy tinire? Nem lehetetlen!

Szerző: 

Brouwer Pálhegyi Krisztina

A cikk itt jelent meg,itt olvasható:http://family.hu/2014/11/hatni-egy-tinire-nem-lehetetlen/

Ilyen a jó szülő egy tizenéves mellett

Szerző: 

Divány újság:KÖLYÖK rovatból
Cziglán Karolina, pszichológus

Sokat beszélünk arról, milyen a jó szülő, ilyenkor olyanokat szoktunk felsorolni, hogy érzékeny a gyerek jelzéseire, igényeire, válaszkész, kiszámítható és még sok egyebet. Ezek egyformán érvényesek egy baba és egy nagykamasz melletti szülőre is. De ha ennél konkrétabban nézzük, hogyan viselkedjen az apa és az anya a gyerekkel, sokat változik ez az életkorának megfelelően. Vannak, akik nagyszerű szülei egy kisgyereknek, de elvesztik lábuk alól a talajt, mikor kamaszodni kezd. Mások épp akkor találják meg vele a hangot.A tizenéves gyerek mellett legfőképp az lesz jó szülő, aki képes egyszerre elfogadni az eltávolodást, hogy a gyereknek saját gondolatai vannak, esetleg olyan stílust, ízlést hoz a családba, ami tőle idegen, ugyanakkor képes megtartani és jelezni az érzelmi közelséget. Más szavakkal: bizonyos témákban elengedi a kontrollt, másban nagyon is résen van.Sokaknak nagy nehézséget okoz, hogy elfogadják, ez a gyerek másmilyen, mint ők, és ez már valószínűleg így is marad, bármit is tesznek, bárhogy is próbálják terelgetni Mindenkinek más az érzékeny pontja. Van, akit bánt, hogy gyereke az ő számára idegen területek iránt érdeklődik, és semmit nem jelent neki az, ami a szülőnek fontos.Egy művészember apának egyértelmű volt, hogy gyermeke is vonzódni fog a szépséghez, művészeti iskolába járatta, ilyen szakkörökbe íratta. Fia mégis műszaki pályát választott, és ez egy időre eltávolította őket, mert ezt úgy élte meg a szülő, mintha legalábbis kiderült volna gyermekéről, hogy marslakó.Van, akinek a gyerek saját stílusát nehéz elfogadni, például, hogyha egy családban nem érték az öltözködés, szépítkezés, de a lány kamaszodva órákat tölt a tükör előtt, és napjait a hajvasalók bűvöletében éli. Megint máshol az ateista családban a gyerek hívővé válása okozott zavart. Ha őszintén a lelkébe néz az ember, mindenki találhat valamit, amit nehéz lenne elfogadnia.Nem elég tudomásul venni, hogy a gyerek saját utakon jár, de meg kell tanulni egyre inkább egyenlő partnerként kezelni. Sok szülőnek ez igazán nehéz, mert ugyanakkor ezt a gyereket ő tartja el, látja, mennyi mindenben tájékozatlan még, bizonyos dolgokban nagyon naivan gondolkodik, és mindezt a legnagyobb meggyőződéssel teszi. Erre számos szülő reakciója, hogy továbbra is ugyanolyan gyereknek tekinti, mint addig. Ez viszont törvényszerűen a kapcsolat megromlásához fog vezetni, mert a gyerek nem tekinti magát annak, és így külön nyelvet fognak beszélni, állandósul a sértettség, kialakul a harc.Jó hozzáállás, ami egyébként már a születéstől fogva helyénvaló, ha a szülő olyan egyenértékű lényként tekint a gyerekére, akinek a pszichés születése mellett bábáskodik. Azaz támaszt nyújt neki lelki, anyagi értelemben, de nem birtokolja, hanem tisztelettel és érdeklődéssel figyeli, mi bontakozik ki belőle. És nem akar mindent irányítani: állít bizonyos korlátokat, mert ez szükséges a fejlődéséhez, de nem akarja megszabni, milyen legyen. Olyan ez, mint mikor öntözünk egy növényt, gondoskodunk a földről, ha eldőlne, kikötjük egy rúdhoz, ha kinőné a cserepet, kicseréljük nagyobbra, de nem akarjuk megmondani, mikor hozzon új levelet, merre nőjön, nem vágjuk ollóval körbe a levelet, ha más alakú, mint elképzeltük.Vannak szülők, akiknek az előző két feladat remekül megy, azaz elkezdik komolyan venni a gyereküket, partnerként kezelik, és azt is örömmel veszik, ha a gyerek más utakon jár, mint ők. Viszont ezzel együtt azt hiszik, akkor ez egy felnőtt, akivel úgy is kell bánni. Ha nem szól, hogy baj lenne, biztos jól van, ki-ki éli a maga életét, néha ránéz, él-e még, de ha más foglalkoztatja, lehet, hogy egy darabig meg se nézi, ő majd biztos felbukkan.Csakhogy a serdülőnek szüksége van arra a tudásra, hogy vigyáznak rá, hogy valakit érdekel, mi van vele, hogy ott van a védőburok. Csak másképp, láthatatlanul, finom, apró jelzésekben. Ha hagyja, megöleljük, de ha nem hagyja, nem sértődünk meg, de akkor is mondunk valami kedveset. Erre ránk mordul: nem baj. Néha, néha finoman jelezzük, hogy mi azért gondolunk rá akkor is, mikor a szobájában tölti az egész hétvégét. Nem rángatjuk ki, nem erőszakoskodunk, hogy jöjjön velünk ilyen-olyan programra, de ha kidugja az orrát, jelezzük, hogy észrevettük.Mivel a kamasznak szüksége van a szüleire, ha addig elfogadható volt a kapcsolat, lesznek olyan pillanatok, mikor közelebb lehet kerülni egymáshoz. Érdemes is figyelni, vajon min múlik ez. Persze, részben a gyerek hangulatán, ami kiszámíthatatlan. De van, aki felfedezte, sokkal könnyebben tud beszélgetni gyerekével házon kívül, mikor intéznek valamit, aztán beülnek egy kávézóba egy forrócsokira, akkor elkezd beszélni a gyerek. Talán éppen azért, mert ott egyenlőbbnek érzi magát, kiléphet az otthoni gyerekszerepből. Talán azért, mert biztos benne, nem fogják megzavarni, és anyja is csak rá figyel.Elengedni és közel lenni: ennek a kettőségnek az egyensúlya a titka annak, hogy jó anyja, apja legyen az ember egy kamasz gyereknek.

K-generáció:Eljött a magabiztos, aktivista tinilányok kora?

Szerző: 

K-generáció:Eljött a magabiztos, aktivista tinilányok kora?

Lóci óriás lesz

Szerző: 

Szabó Lőrinc

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta,
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem,
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek,
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És akkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Mi a jó a most-ban?

Szerző: 

Csupa Szív Magazin:Hanula Erika

Sokan tekintünk a gyerekekre irigykedéssel vegyes csodálkozással, hogy mennyire a mában tudnak élni. Ha egy hároméves gyerek játszik, akkor ő minden érzékszervével és a teljes gondolatvilágával a játéknak él. Nincsenek térbeli vagy időbeli korlátok. Nem töpreng a múlton, és nem rágódik a jövőn. Egyszerűen csak a most-ban van. A MOST-ban él.Aztán valami, valamikor megváltozik, és felnőtt korunkra az időnk nagy részét azzal töltjük, hogy a múltra emlékezünk (nosztalgiával vagy megbánással) vagy épp a jövőn morfondírozunk, tervezünk, aggodalmaskodunk. És szinte sohasem éljük meg az adott pillanatot.De vajon mikor fordul át ez a szemléletmód?Nem tudom. De azt sejtem, köze lehet ahhoz, amikor egy kisgyerek megtanulja az idő fogalmát, amikor már ismeri az órát. Hiszen akkor már megvannak a keretek, amiből ki lehet lépni.Úgy döntöttem, felveszem a harcot a mai világ mottója, a “Nincs elég időm” ellen, és megtanítom a gyerekeimnek, hogy ne veszítsék el a most-ban élés képességét! Be kell valljam, nem csak az motivált ebben, hogy a gyerekeimnek segítsek, de én magam is újra magaménak szeretném tudni ezt a szemléletmódot (hiszen kisgyerekként egyszer már képes voltam rá). Azt hiszem, most egy olyan dolgot tanulok közösen a gyerekeimmel, amiben ők sokkal előrébb tartanak nálam. Hogy ez hogy is néz ki a gyakorlatban? Minden nap, egy (vagy több) ad hoc időpontban, megkérdezem tőlük, mi az, ami most éppen jó. Mi a jó abban az adott pillanatban? De nem csak én kérdezek ám, hanem felváltva mondjuk a jó dolgokat. Ez főleg akkor kihívás, amikor unalmas, nemszeretem dolgokat kell átélnünk.Egy kis szemelvény a legutóbbi ilyen alkalomból:Gergőnek esténként Bioptron lámpával kell kezelni a bőrét, ami azt jelenti, hogy kb. tíz percig nyugodtan kell feküdnie vagy ülnie. Nos, ez egy normális hat éves kisfiúnak a nap végén elég nehezen megy, és folyton azt kérdezi, mikor lesz már vége, mikor mehet már vissza játszani. És akkor bevetettem a kérdést:Én: Gergő, most ebben a pillanatban tudsz mondani olyan dolgot, ami jó?Hallgat, gondolkozik. Mivel nem igen jut semmi az eszébe, mondom én:Én: Szerintem az most nagyon jó, hogy végre van időnk kettesben lenni.Erre már neki is beindul a gondolatmenete:Gergő: És tudunk beszélgetni anélkül, hogy Dávid belekiabálna.Én: És gyógyul a bőröd.Gergő: És finom puha ez a pléd, amin fekhetek.Én: És jó meleg van itt bent, pedig kint már nagyon hűvös van.Gergő: És már nem viszket a bőröm.Én: És már végeztünk is, mehetsz játszani. Olyan egyszerű ez a módszer, bárki, bármikor kipróbálhatja. Azt hiszem, a titka ennek is abban rejlik, hogy kitartóan, nap, mint nap csinálja az ember, aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy megváltoznak a belső monológjai, a gondolatai. A buszmegállóban várva, főzés közben vagy épp a zuhany alatt nem a múlt vagy a jövő dolgain jár az eszed, hanem tudatában vagy a levegő illatának, a tested finom érzékeléseinek vagy egy egyszerű mosolynak a másik ember arcán.  Lenne kedved kipróbálni?

Mitől morcos a kamasz?

Szerző: 

Mitől morcos a kamasz?
Hanula Erika

Miért veszélyes, ha a gyerek nemet tud mondani?

Szerző: 

Bagdy Emőke

Na, fiam, mit adott neked a cucc?

Nem kifizetődő nagyon "menőnek" lenni

Szerző: 

HáziPatika.com

Soha többé erőszak!

Szerző: 

Astrid Lindgren

“Körülbelül húsz éves lehettem, amikor találkoztam egy idős lelkész feleségével. Ő mesélte nekem, hogy amikor fiatal asszony volt és megszületett az első gyereke, elvetette az akkoriban teljesen bevált nevelési módszert, miszerint megverték a gyerekeket. Általában egy fáról lenyesett vesszővel ütötték a gyerekeket, ha az rosszul viselkedtek.

Olyan 4-5 éves lehetett a kisfia, amikor valami olyasmit tett, amire az anyukája azt gondolta -életében először-, hogy mégiscsak megérdemel egy kiadós verést. Úgyhogy azt mondta neki, menjen ki a ház mögé és szerezzen egy vesszőt, amivel elfenekelheti.

A kisfiú sokáig nem jött vissza. Aztán mikor végre előkerült, csupa sírás volt az arca,és azt mondta az anyjának: “Sehol nem találtam vesszőt, de itt ez a kő, ezzel megdobhatsz.

És akkor egyszer csak megértette az anyuka, hogy is néz ki ez az egész dolog a gyerek szemszögéből: ha az anyám bántani akar, teljesen mindegy, hogy hogyan vagy mivel bánt, az lehet, akár egy kő is. Az anyuka ölbe kapta a kisfiát és mindketten sírásban törtek ki. Aztán a követ felrakta egy jól látható polcra a konyhában, hogy mindig arra emlékeztesse őt: soha többé erőszak!

Azt hiszem, ezt senkinek nem szabadna elfelejtenie. Mert ha a gyerekeket erőszakkal neveljük, akkor erőszakos felnőttek válnak majd belőlük.”

Számítógép és függőség

Szerző: 

Kamasz Szerviz Team

Vigyázat, függőség veszély!Különösen on-line szerepjátékok kötöznek fiatalokat órákra a képernyők elé. Egy figyelmeztető jel, ha eközben másfelé már nem is érdeklődik a fiatal.Mindenekelőtt a fiúknak vannak problémái, játékszenvedélyüket ésszerű határok között tartani. A szakértők ilyenkor már játékfüggőségről beszélnek, még akkor is, ha még nincs hivatalos diagnózis. Kb. 10 % a gyerekeknek és fiatalkorúaknak, veszélyeztetettnek számít, egy iskolai kutatás eredményei szerint.Addiktológusok (függőségi-szakértők), éppúgy, mint az egyetemi kutatók közül többen is, az on-line szerepjátékokat, mint a „World of Warcraft", a legveszélyesebbeknek tartják. Ezen játékok sok időt követelnek, mert a játékosok a követelményeket csak együtt tudják teljesíteni és ezért a harcostársaikat nehezen képesek otthagyni a bajban. Egy pszichológus és a kollégái a New York állambeli Syracuse egyetemről 2007-ben nyilvánosságra hoztak egy tanulmányt, amelyben a 100, egy-egy csapatjátékkal megajándékozott diák, háromszor annyi időt töltött a képernyő előtt, mint a többiek. Rosszabbul aludtak és gyakrabban elhanyagolták a barátaikat, a tanulmányaikat és az egészségüket. De azt azért nehéz megállapítani, hogy vajon egy fiatal függésveszélyben van-e. Az a tény, hogy ő a szülei szerint sokat játszik a gépen, még semmi esetre sem elegendő egy diagnózishoz.De az, vészjelnek számít, ha egy gyerek már semmi más iránt nem érdeklődik.Ekkor segíthetnek a terápiás-csoportok, mint egyes kórházakban vagy egyéni szolgáltatónál Magyarországon. Az „Életkedv-az on-line-függés helyett" elnevezésű programban Németországban, a fiatalok megtanulnak más, új érdeklődési köröket felfedezni és új társadalmi kapcsolatokat kiépíteni. A teljes számítógép-mentesség az ilyen terápiákon nem lehet cél, sőt a mai világban alig elképzelhető.Kivétel, ha elszigetelik az érintetteket, mint Dél-Koreában, ahol néhány fiatal a több napon át, tartó játék miatt a fáradságtól összeesett. A kormány ott létrehozott egy a „Hálón ragadtakat Megmentő Iskola, elnevezésű programot, amely egy elvonó tábor internet-függőknek. 12 napi fegyelem (takarítástól a mosáson át) gondoskodik a figyelemelterelésről különböző sportok és más csoport-élmény alkalmazásával. A külvilággal csak mobiltelefonon lehet érintkezni és azt is csak egy órát naponta.

Top 10 gyereknevelési elv – kulcs egy jobb világhoz?

Szerző: 

Hanula Erika

Vekerdy Tamás: érzelmi biztonság kell a gyereknek, nem hajsza

Szerző: 

eletmod.transindex.ro

Válasz a tizenévesek drogproblémájára

Uj terápiás otthon épül: A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Fiatalkorúak Drogterápiás Intézete – MRE KIMM (Ráckeresztúr)a 14-18 évesek drogproblémáját látva 30 fő számára drogterápiás otthont épít.Minden információ itt olvasható:https://www.youtube.com/watch?v=MZJXIU5U2kQ&feature=share

Zacher Gábor: "A gyereknevelés a világ legnehezebb extrém sportja"

Szerző: 

Szily Nóra adventi interjúja

Átváltozás

Szerző: 

Pilinszky János

Rossz voltam, s te azt mondtad jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végighallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
(Pilinszky: Átváltozás)

Így nevelj boldog gyereket - sorozat 1. rész

Szerző: 

Pszichorendelés
Böhönyey Márta és Tóth Melinda

Ahhoz, hogy egy gyermekben kialakuljon a hit, hogy a dolgok alapvetően jól fognak menni, illetve hogy tud tenni azért, hogy jól menjenek, szükséges, hogy szülei olyan élményekhez juttassák, amelyek ezt a világnézetet támogatják. Nem feltétlen kell szerencsés csillagzat alá születni mindehhez, fontosabb, hogy a szülők úgy nyújtsanak magyarázatot a szerencsétlenebb eseményekre is, hogy abból olyan tanulságokat vonjon le, amelyeket a gyermek jövője sikeresebb alakításához felhasználhat. Rosszabb körülmények közt felnövő gyermek is elégedett és reményteljes lehet, ha azt az 5 szükségletét, mely minden emberi lény sajátja, szülei szem előtt tartják, és kielégítik. Azonban ha a szülő huzamosabb ideig nem adja meg a gyermeknek, ami az egészséges érzelmi fejlődéshez szükséges, olyan hamis világképet éget az agyába, ami onnantól önbeteljesítő jóslatként működik, károsítva a teljesítményt és a társas kapcsolatokat, ami súlyosabb esetben csak szakmai segítséggel lesz újraírható. Sorozatunkban bemutatjuk mit tehetünk, hogy gyermekeinket a legnagyobb ajándékkal, a reménnyel indítsuk útra. Az továbbiakban az öt szükségletet szolgáló összesen 18 alapelvet ismertetünk. ------------------------------------------ Felütésként íme a nulladik alapelv: mit sem ér a gyereknevelési ötlet, ha hitelét veszti egy olyan szülő miatt, aki bort iszik és vizet prédikál. Tehát HA LELKILEG EGÉSZSÉGES GYEREKET AKARSZ NEVELNI, ELSŐ DOLGOD LEGYEN A SAJÁT LELKI EGÉSZSÉGEDDEL TÖRŐDNI! ------------------------------------------

Így nevelj boldog gyereket - sorozat 2. rész

Szerző: 

Pszichorendelés
Böhönyey Márta és Tóth Melinda

A BIZTONSÁGOSAN KÖTŐDŐ GYEREK RECEPTJE A 5 nélkülözhetetlen összetevő Mindannyiunk alapvető igénye, hogy gondoskodjanak rólunk, megértsenek, és megvédjenek, ha szükséges. Tehát hogy biztosak lehessünk abban, hogy szeretnek, és hogy ennek a szeretetnek nincsenek feltételei, akkor is kapjuk, ha esetleg hibázunk. Ha ilyen környezetben növünk fel, az az elképzelés fog kialakulni a fejünkben, hogy szerethetőek vagyunk, és léteznek szeretetteljes kapcsolatok. Hogy a gyermekünk olyan felnőtté váljon, aki hisz az ilyen kapcsolatok létezésében, és abban, hogy tud tenni ezek elérése érdekében, az alábbiakat érdemes szem előtt tartani!: 1. “NEM TŰNÖK EL SOHA” Biztosítsuk, hogy mindig mellette állunk! Ne rohanjunk el egy vita közepén, ha nem is értünk vele egyet, vagy ha elegünk is van. Ehelyett fejezzük ki felé, hogy őt ugyanúgy szeretjük akkor is, ha esetleg hibázott valamiben, figyelmeztessük, hogy ne vegye magára, ha ingerültek vagyunk valami miatt. 2. “NINCS OLYAN OK, AMIÉRT BÁNTANÁLAK” Érzékeltessük, hogy mindig bízhat bennünk! Ne éljünk vissza pozíciónkkal! Ha bántalmazzuk akár tettleg akár szavakkal, nagyon alapvető sérüléseket szenved, amelyek a foltok elhalványulása és a könnyek felszáradása után is fennmaradnak. 3. “SZERETLEK, FONTOS SZÁMOMRA, HOGY JÓL LEGYÉL” Figyeljünk rá, mit érző lényre! Lehet, hogy nem tűnik fontosnak, hogy kisiskolás gyermekünk épp melyik társával veszett össze vagy békült ki, ha meg akarja velünk osztani, neki nyilván fontos. Gondoskodásunkat ne csak azzal mutassuk ki, hogy főzünk rá, segítjük a tanulmányaiban, vegyük észre, hogy mi másra van még szüksége, és arra (is) reagáljunk. Mutassuk és mondjuk ki érzéseinket! A gyerek nem tudja magától, hogy értékeljük és szeretjük. Bármennyi pénzt, időt, energiát fektetünk gyerekünkbe, önmagában ettől nem fogja tudni, hogy érzünk iránta. Fontos, hogy hallja is, hogy büszkék vagyunk rá, hogy szeretjük, hogy ezt meg ezt ügyesen csinálta stb. Mindezt ne csak mondjuk, érintéssel is fejezzük ki, egy öleléssel, puszival kísért dicséret még többet jelent, mint önmagukban az elhangzottak. 4. “ÚGY VAGY ÉRTÉKES, AHOGY VAGY, MINDENESTÜL” Mondjuk ki, hogy értékes embernek tartjuk! Tudatosítsuk gyermekünkben, hogy emberi mivoltából fakadó tökéletlenségei, esetleges hibái, botlásai ellenére úgy értékes ahogy van, s nem kell szégyenkeznie, őszintén megmutathatja magát másoknak a maga valójában, biztosan lesz olyan, aki pontosan azt fogja díjazni, amilyen ő. 5. “AMI A LÉNYEGET ILLETI, MIND UGYANAZT AKARJUK. A KÖZÖSSÉG TÖBBLETET AD.” Vigyük gyermekünket más gyerekek és felnőttek közé! Segítsünk neki közös pontokat találni a többiekkel, mutassunk rá a hasonlóságokra és a különbözőségekre, és arra, hogy ezek az élvezetes, felszabadító, inspiráló közösségi élmények alapjaivá válhatnak. Ha ügyelünk ezekre az alapelvekre, gyermekünk a lehetőséget, nem pedig a veszélyt fogja meglátni a kapcsolatokban, s mivel meg lesz a minta, hogyan lehet jól működtetni az emberi kapcsolatokat, reményeit tanult eszközeivel valóra is fogja tudni váltani.

Így nevelj boldog gyereket - sorozat 3. rész

Szerző: 

Pszichorendelés
Böhönyey Márta és Tóth Melinda

RECEPT, HOGY A GYEREK ÖNÁLLÓAN IS MEGÁLLJA A HELYÉT A VILÁGBANA 4 összetevő, ami nélkül nem megyMindenkinek szüksége van rá, hogy olyasvalakiként élje meg magát, aki maga is helyt tud állni az életben, nem pedig “béna”.---->1. Hogyan érjük el, hogy gyermekünk ne legyen “bénácska” és önállótlan? --------------------------------Fokozatosan bátoríthatjuk gyermekünket, hogy addig ismeretlen dolgokba fogjon, tanuljon meg új készségeket. Mondjuk el, hogy amit tőlünk látott, vagy amiben eddig segítettünk, az olyan dolog, amit maga is képes elvégezni. Szögezzük le, hogy a csetlés-botlás a tanulás velejárója, csak az nem hibázik, aki nem próbálkozik. Biztosítsuk, kitartva elérhetjük a célunkat, amit valaki tud, az gyakorlással megtanulható.Így azt közvetítjük felé, hogy “VAGY OLYAN ÜGYES, TANULÉKONY ÉS TALÁLÉKONY, HOGY EGYEDÜL IS ELBOLDOGULJ” .....................................................................................---->2. Hogyan ne rettegjen a bármikor felbukkanó elháríthatatlan veszélyektől? --------------------------------Bátorítsuk, hogy fedezze fel a környezetét, ne csak otthon játszon. Mondjuk el, hogy ugyan a híradóban, ettől-attól lehet hallani rémhíreket, de ez azért nem teljes mértékben tükrözi a valóságot. Azért mutatják pont ezt, azért beszélnek erről, mert ez a hírértékű, ez vált ki megdöbbenést, erre figyelnek fel mások. A veszélyekről nem árt tudnia, felkészíthetjük rá, hogy ha pl. egyedül megy az iskolába, megtalálhatja egy cukrosbácsi, de azt is elmondhatjuk, hogy hogyan tud fellépni ez ellen, és hogy azért ez nem minden nap fordul elő.Így gyerekünknek azt üzenjük: “A VILÁG SOKKAL INKÁBB ÖRÖMÖK FORRÁSA, MINT VESZÉLYEK LELŐHELYE, S HA MÉGIS VÉSZHELYZET VAN, AZ ELLEN IS TUDUNK MIT TENNI” .....................................................................................---->3. Hogyan ne neveljünk gyermekünkből saját kicsinyített másunkat? --------------------------------Próbáljuk meg kideríteni gyermekünk miben ügyes, tehetséges, mi foglalkoztatja! Ez nem feltétlen fog egyezni azzal, ami minket érdekel, vagy amit mindig is szerettünk volna csinálni, de valamiért nem sikerült. Akkor tesszük a legjobbat gyermekünkkel, ha abban támogatjuk, ami őt és nem pedig minket hoz lázba. Ha azon kapjuk magunkat, hogy épp minden áron zongorázni taníttatnánk az attól herótot kapó gyereket, inkább nézzünk magunkba, mi motivál ebben. Talán mindenkinek jobb lenne, ha mi járnánk zongoraórára? Ne érezzük magunkat megtámadva, ha a gyerek valamiben nemet mond, vagy bezárkózik a szobájába. Mindenkinek szüksége van saját térre, titkokra.Ha így járunk el, célba ér az üzenetünk: “EGYEDI ÉS ÉRTÉKES KÉPESSÉGEID KIBONTAKOZTATÁSRA ÉRDEMESEK” .....................................................................................---->4. Hogyan ne legyen gyermekünk egy csődtömeg? --------------------------------Ahelyett, hogy azt hajtogatnánk, hogy “semmirekellő vagy”, mikor gyermekünknek valami nem sikerül, érdemesebb azt hangsúlyozni, hogy “valamire kellő”, biztos van, amiben tehetséges, és amiben nem is az különösen, kitartással ott is megugorhatja a kívánt szintet.Így ezt üzenjük a gyereknek: “SIKERES LEHETSZ”.....................................................................................Ha így járunk el, gyermekünk nem fog megijedni a saját árnyékától, hanem talpraesett, önálló ember lesz, aki kitart céljai mellett, és sikereket ér el a maga területén.