Kapcsolati misszió…?

2005 januárjában egy felekezetközi, önkéntesekből álló munkatársi csoport azért jött létre, hogy az utcán csellengő tinédzsereket, fiatalokat ingyenes szabadidő lehetőséggel elérje.
Meghívásunkra, azok jöttek, akik zilált családban, rendezetlen körülmények között élik életüket. Életkörülményeik kuszaságából adódóan viselkedési, beilleszkedési nehézségeik vannak, így a szervezett programokba nehezen integrálhatóak. Nálunk kevés a szabály, munkatársaink rugalmasak.
Klubunkban nem a programokra került a hangsúly, hanem az azokban megélt kapcsolatok mélysége lett fontos. A hozzánk betérőket szeretnénk megismerni, meghallgatni, odafigyelni rájuk. Ameddig megengedik, elkísérjük őket legkülönbözőbb élethelyzeteinkben.

Missziói módszerünk ezekben a  megélt kapcsolatokban lesz nyilvánvaló.
Tőlünk  munkatársaktól sokat vár, követel ez a a misszió jelleg. Hiszen itt nem elég beszélni, a kapcsolatokat élni kell. Le kell vetnünk megszokott keresztény beidegződéseinket,sematikus gondolkodásunkat. Ki kell lépnünk a cselekedetekre, viselkedésre fókuszáló reakciókból, gondolatokból. Rájövünk, hogy nem a tettek, hanem az abban megnyilvánuló emberi szív az, ami Jézus Krisztus számára fontos. Beszélgetésbe elegyedve próbáljuk megérteni mit gondol és érez a másik. Mindebben a folyamatban az a légkör, amely munkánkban megmutatkozik nagyon fontos.  Keresztényként Krisztus feltételek nélküli szeretetében élhetünk. Ha ezt, más szóval a kegyelmet átéljük, csak akkor vagyunk képesek a nyitott elfogadó szeretetre. Mindez folyamat. A kegyelem lényegét, gyakorlatiságát, tettekben való megnyilvánulását munkánk során tanuljuk.

Mit adunk tovább, kit adunk tovább? Szembesülünk önmagunkkal, határainkkal, fájdalmunkkal, zsörtölődéseinkkel, haragunkkal. Kevesek vagyunk mi ehhez a munkához. A közös imaalkalmaink során (amelyek nélkül nem tudnánk haladni) megint látjuk a lényeget:Krisztus élő voltát, szabadítását, szeretetét életünkben. Őbelé kapaszkodva, belőle merítve tudjuk csak ezt a missziót gyakorolni. Tanulunk Tőle, aki az emberi kapcsolatok közt életét feláldozva, odaadva Istenre mutatva  hirdette: van kiút a kátyúból.

Ha szabadidődben szívesen segítsz önkéntesként...Ha csak pár órád van, amit szívesen odaadsz, elpazarolva azt másokra...Ha szeretsz focizni,pingpongozni, csocsózni, társasozni, sütni, főzni,kirándulni,kézműveskedni,...Ha adottságaidat szívesen megosztanád másokkal... Ha szeretsz beszélgetni és meghallgatni másokat...Szóval,ha érdekel ez a fajta misszió, jelentkezésedet örömmel fogadjuk. Gyere, nézz meg bennünket és az idő haladtával rájössz, itt -e a helyed.

Szeretettel hívunk, várunk!